Végül kiéneklik a diákok a sajtot?

Az elmúlt napokban igyekeztem folyamatosan figyelemmel kísérni a diákok megmozdulásait, illetve a politika ezekre adott reakcióit. Az eredmény, kommunikációs szemmel több, mint érdekes. Régóta megfigyelhető ugyanis, ha egy hirtelen helyzettel találja szembe magát valamely politikusunk (párttól függetlenül), vagy nem reagál a szituációra, vagy sikerült olyan "böszmeséget" mondania, amellyel inkább mémversenyt, mint választásokat lehet nyerni...

A Darwin-díjasoknak is jár egy dal

A kommunikációs szakkönyvek és útmutatók szövevényében gyakran lehet arról olvasni, hogy ha a megfelelő üzenetet szeretnénk eljuttatni a megfelelő célközönséghez, ügyesen kell lavírozni. Sajtóközlemény esetében ekkor beszélünk "mutálásról", azaz célközönségnek megfelelően változtatunk az adott közlemény gondolatain, szövegezésén, miközben az üzenetek általában fixek. Videó esetében ez egy fokkal nehezebb, és drágább is, így a PR viszonylag ritkán használja.

Az ausztrál metrótársaságnak úgy tűnik sikerült a gordiuszi csomót egy elegáns vágással feloldania. Nem kellett hozzá más, csak egy tiszta üzenet, egy fülbemászó dallam, valamint néhány aranyos figura. Az eredmény pedig: egy hónap alatt 30 milliónál több letöltés, illetve komoly médiajelenlét a megfelelő közegben (ausztrál média). Ennyi, és nem több.

A diákokba belerúgni nem kell félnetek jó lesz...

Egy régi, örök érvényű mondat. S mivel a politika, hasonlóan a PR-hez, olyan mint a foci, sokan rátévednek erre a mezsgyére is. Ha lehet, a politikai oldalt kerülném, de mint kommunikációs szakember, erről az oldalról érdemes egy pár szót ejteni. Vajon mi vezetheti rá egy kormánypártot arra, hogy egy olyan célcsoportjába "rúgjon bele", amelyik a legtöbbször és a legkönnyebben mozgósítható, ha a saját érdekeinek a megvédése a célja? Az oda nem figyelés vagy a kétségbeesés?

Mondani, vagy nem mondani... ez itt a kérdés?

Ha az ember körbenéz az ismeretségi körében, hamar kiderül: a ma emberének az egyik legnagyobb problémája a kommunikáció, illetve annak hiánya. Kivel, mikor, hogyan kell kommunikálni? Egyáltalán miért van szükség rá? Talán nem lenne ennyi probléma a világban, vagy a munkahelyünkön, otthon, vagy éppen a szobánk magányában sem. Ha kommunikálnánk. Ha már úgy alakult, hogy képesek vagyunk verseket, hőskölteményeket, vagy akár cikkeket, közleményeket írni, előadni, akkor miért nem vagyunk képesek "normálisan" kommunikálni? Néhány ötlettel igyekszem időről-időre kedvet adni ahhoz, hogy kommunikáljunk, és megoldjuk a problémákat...

Süti, nem süti a Citi?

Az elmúlt időszak egyik legérdekesebb sajtóközleménye akadt a kezembe a minap. Gondolom sokan olvastak arról, hogy a Citibank az elkövetkezendő időszakban 11 ezer munkahelyet kíván sajnos megszüntetni világszerte. Önmagában ezek a hírek a válsággal szorosan összefonódva már nem keltenek talán feltűnést, de ha valaki olvasta az eredeti közleményt, hát elcsodálkozhat... de minderről a hajtás után.

Jobb ma egy blogger...?

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen bejegyzéssel indítsam ezt a nagy(szép?)reményű szakmai blogot. S, bár nem állt szándékomban éppen azzal a közeggel ujjat húzni, ahová most éppen írok, de PR-es szempontból nem mehetek el a nélkül, hogy a mai "véleményvezérek", mint PR-kampányt elősegítő tényezőkről ne ejtsek pár szót.