Bilincsre várva...

Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

A komondor, a trafik, és a szűk keresztmetszet

Az elmúlt hetekben néhány igen érdekes téma borzolta a közéleti szereplők nem túl nyugodt lelkivilágát. Összességében az a kérdés, hogy egy vak komondor, a "trafikmutyi", és a Portik ügy milyen kommunikációs viszonyban van egymással, illetve számomra a legérdekesebb kérdés, hogy vajon a Fidesz miért nem képes továbbra sem az ad hoc felmerülő ügyekre megfelelően reagálni. Márpedig a választási év közeledtével szerintem nekik is el kellene ezen gondolkodniuk.

Kommunikációs tanácsok munkavállalóknak

Egy társaságnál a belső kommunikáció, főként, ha az a társaság elég nagy, igen fontos. Azonban ez sem egzakt tudomány, lévén emberekről beszélünk, akik a saját mikrokörnyezetükben lehet, másképpen értelmezik, használják a belső kommunikációs metódusokat. Márpedig ez is az egy hajóban evezés tipikus esete, így elég, ha néhány munkavállaló megutáltatja magát valamely divízión belül, és jó eséllyel máris kiveti a rendszer önmagából. Lássunk néhány kommunikációs tippet arra vonatkozóan, hogyan kerüljük el ezt az esetet (kivéve persze, ha éppen ez a célunk...). De az már egy másik történet.

Az emberséges PR

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy tartottam egy előadást cégen belül a PR-ről. Ennek egyik része volt a "globális faluvá" válás folyamata, illetve annak előnyei és hátrányai. Vajon mennyire jó dolog az, ha ma már a pillanat töredéke alatt értesülünk hírekről? S, vajon hogyan reagálunk erre? Elvégre a hír, az hír, a médiának kötelessége foglalkozni vele, továbbadni azt, még akkor is, ha már túl sok a zaj, a redundancia. Olykor fülünket befogva, szemünket becsukva igyekszünk minél távolabb kerülni a zajok forrásától. De mi történik akkor, ha olyan események szemtanúi leszünk, mint a bostoni robbantás, vagy mint a márciusi hóvihar? Hogyan reagálunk erre a globális faluban? És ebben az esetben mekkora a felelőssége a PR-esnek?

Mi lesz a történet vége?

Sosem szerettem azt mondani, hogy lám-lám igazam volt. Mert nem mindig van igazam, sőt az igazán bölcs ember tudja jól, hogy 3 féle igazság létezik: az enyém, az övé, és az objektív igazság, amely általában láthatatlan. Most is csak azt mondom, no lám... hát más is arra a következtetésre jutott, mint én... Így történt most az ombudsmannal is, aki a március idusán történ kisebb havazás kapcsán ugyancsak a kommunikáció hiányosságait emelte ki.

Mélyrepülésben vagyunk. Ahha, tudjuk, és?

Valahogy mindig azt érzem, hogy a fejlett(ebb) világhoz képest lemaradunk néhány lépéssel. Önmagában ez még nem is lenne zavaró, hiszen általában nem mi diktáljuk a tempót, hanem mások. Inkább az zavar, hogy nemcsak, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy előttünk az úton már sokan jártak, de pillantásra sem méltatjuk, hogy akik előttünk vannak átestek ugyanazokon a problémákon, amelyeken nemsokára mi esünk majd át. Ezek után talán nem meglepő, de egy kissé megütközve olvastam a Médiapiac Konferencia 2013-on elhangzottakat, amely szerint a médiapiac "mélyrepülésben van", illetve a "hogyan lehet majd az ingyenességhez szokott digitális olvasókat átállítani" kérdéskörök boncolgatása.

Olvasás, priorizálás, fejlődés - mi kell még?

Az elmúlt bejegyzéseim alkalmával igyekeztem választ keresni, illetve segíteni abban, hogy milyen lehet az ideális sajtóközlemény, hogyan lehet átjutni a média szűrőin. Mindez azonban csak néhány betű egy virtuális papíron ha ezt a tevékenységet nem előzi meg, egy ugyancsak fontos eseménysorozat. A nem túl kreatív, de ugyanakkor szükséges napi rutin. Nem csak a jó PR-esnek, de gyakorlatilag mindenkinek szüksége van a napi folyamatok, tevékenységek megfelelő bontásban történő elvégzésére. Hogyan is néz ki mindez egy PR-esnél? Szerintem, valahogy így...

...és a szűrő másik oldala

Az előző bejegyzésemben elkezdtem összeállítani a "jó" sajtóközlemény elkészítéséhez szükséges tudáshalmazt. Már amennyiben ez egy jól körülhatárolható, egzakt halmaz jelölhet. Sajnos azonban ez nem így van. Az emberi tényező ez esetben még inkább meghatározó tényező. Nem elég ugyanis, hogy az újságírónak meg kell felelnünk kvázi, de ezt követően a szerkesztőnek sem szabad bal lábbal kelnie ahhoz, hogy a jól összerakott sajtóközleményt végül ne egy rágalomhalmazként hozza le. Mondjuk abban meg az a jó, hogy csillogtathatjuk kríziskommunikációs tudásunkat. De valljuk be őszintén, ki szeret reggel hatkor már kríziskommunikálni?

Ha valaki átjut a szűrőn...

Nemrégiben tartottam egy kis PR-es fejtágítást a kollégáknak, mert sokak fejében még mindig, mint misztikus köd él a mi foglalkozásunk. Hogy jobban megértsék igyekeztem bevonni őket a PR rejtelmeibe, a média világába. Nem kihagyva a metakommunikációs eszközöket sem, hátha segítséget nyújt majd ez bizonyos tárgyalások, vagy éppen a kapcsolatépítés nehéz terepén. Az előadás végén az egyik marketinges kolléga odajött hozzám, és az alábbiakat mondta: "Ez mind szép, és jó, de hogy írod meg a közleményeket? Hogyan éred el, hogy megjelenjenek?" Azt hiszem rátapintott az egyik fontos kérdésre...

Elveszve egy hóviharban

Azt hiszem, elszakadt valami, belül. Ismét a politika, de sajnos kifogyhatatlan területe ez a kommunikációs problémáknak. Megint. Hozzáteszem, pártállástól függetlenül. Az elmúlt két nap eseményei ismételten megmutatták, a mai magyar politikai elit az egymás rágalmazásán, és sárdobálásán, valamint az agitáción kívül nem képes másra használni kommunikációt. Sikersztoriként állítani be egy mindenki számára nyilvánvaló óriási bukást akkor, amikor emberéletekről van szó hihetetlenül arrogáns lépés. Márpedig most százak életével játszottak a felelősök. S bár utólag könnyű okosnak lenni, úgy vélem egyes embereknek önmérsékletet és alázatot is kellene tanulnia....

Áder János, és a róka fogta csuka

Ismét sikerült a politika ingoványos talajára tévednem, de nem hagyhattam figyelmen kívül Áder János köztársasági elnök tegnap esti kinyilatkoztatását. Ahogy mindig, most is igyekszem megmaradni a kommunikáció, ezúttal szűk mezsgyéin, s nem keveredni a politika sötét erdeibe. Már a beszéd elején az volt az érzésem, hogy túlságosan is magyarázkodó. Nem magyarázó, ahogy annak lennie kellett volna. Inkább magyarázkodó... és sajnos már az elején hitelét vesztett, legalább is számomra.

Válság ide, vagy oda, nőnek a reklámbüdzsék...

Nem csak a PR-szakma érezhette az elmúlt évek folyamatos büdzsénövekedésének jótékony hatását, de ugyanez igaz természetesen a reklámpiacra is. A válság, az egyre kiélezettebb verseny, és annak tudata, hogy  "aki kimard, lemarad", arra ösztökélte a cégeket, hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyenek mind a PR, mind pedig a reklámköltségvetések növelésére. A Kantar Media felmérése szerint 2012-ben nagyjából 140 milliárd dollárt költöttek a tengerentúlon reklámra, ami 3 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti időszak reklámköltését.

Amikor a jegybankelnök az álláshirdetés témája

Az elmúlt pár napban sokat gondolkodtam azon, hogy milyen témával rukkoljak elő. Talán kézenfekvő lett volna a "Bye Alex-szindróma", azonban úgy vélem ott még túl erősek az érzelmek, és a hazai híg popzenei és celebkultúra amúgy is röhejessé teszi magát ez ügyben, nekem nem kell rásegítenem, a kommunikációs aspektusait, és esetleges szociológiai vonásait pedig a későbbiekben is górcső alá vehetem. Míg erre a következtetésre jutottam, gondoltam átfutom az éppen aktuális álláshirdetéseket. Elvégre ki tudja? S lőn! A téma ezúttal a fejvadászok asztalán hevert...

Hogy került a ló az asztalra?

Lassan lecsengeni látszik az egész Európát behálózó lóhús botrány. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyi lovat tenyésztenek élelmezési célra a szomszédos országban, de legalább okosabb lettem egy cseppet. Ugyanakkor érdekes volt figyelni, hogyan csapnak össze a beszállítók, az élelmiszergyártók és az áruházak az újságok hasábjain, nem beszélve már az EU vezetéséről sem. Olvasva a külföldi híroldalakat is, egy dolog biztosan kiderült a számomra: nagyjából halvány lila segédfogalmunk sincs arról, hogy egészen pontosan mi is kerül az asztalra, amennyiben nem a kertből, hanem előre gyártott kész ételekről esik szó.

2013 a kríziskezelés éve lesz, vagy a marketingé?

Nem egyszerű ezekben a válságos időkben az egyszerű marketinges, pláne a PR-es élete. Bármerre is járok, nem hallok mást, csak azt, hogy éppen adott cég mennyivel kurtított ismét a büdzsén. Éppen azért sok esetben a marketingnek és a PR-nek egymásra kell épülnie, még inkább kihasználva a meglévő szinergiákat, de nem erőltetni a lehetetlent! Lassan mögöttünk van két hónap a 2013-as évből, de azért tekintsük át, hogy miként is vészelhetjük át ezt a nehéznek ígérkező további 10 hónapot...

Elnőiesedett a PR-szakma, avagy ki a jobb kommunikátor?

Nem is olyan régen, egy kedves hölgykollégával arról beszélgettünk, hogy a PR-es szakmai kezd elnőiesedni. (A beszélgetés abból indult ki, hogy gyakorlatilag csak nők dolgoznak abban az ügynökségben.)  Vajon miért van ez így? Tettük fel egymásnak a kérdést, de válaszolni igazán egyikünk sem tudott. Jó-jó, persze lehetne sztereotípiákat mondani arról, hogy ki mennyit beszél, de még a végén a fejemre hozom a bajt. Vajon a PR-szakma valóban elnőiesedett, s ha igen, ez baj? Erre a kérdésre keresem a választ, felfegyverkezve a tudománnyal, illetve a tapasztalattal.

Boom előtt a digitális kommunikációs piac

Az Amerikai Egyesült Államok kommunikációs iparán belül a digitális világgal összefüggő kiadások 2006-ban csaknem elérték a 17 százalékot. Mára ez az arány 26 százalék fölé nőtt, és a Veronis Suhler Stevenson  befektetési társaság elemzése szerint 2016-ra megközelítheti a 40 százalékot. Ráadásul az iparág átlagos, éves növekedési üteme 2016-ig 5,2 százalék körül alakul majd, amely duplája a 2011 előtti időszak 5 évének. Ezzel a tengerentúlon a kommunikációs piac az ötödik legnagyobb marad a 15 gazdasági szektoron belül.

Ki Facebookozik, és ki használ Twittert?

Néhány kollégával ellentétben jómagam egyelőre inkább vadhajtásként kezelem a közösségi médiát, legalább is a PR-ügyeket tekintve. Inkább bízom még most is a hagyományos PR-ben, a médiában, illetve utóbbi hitelességében. Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy a közösségi média egyre nagyobb teret nyer a mindennapi életünkben, s így lassan beszivárog a PR területére is. Sajnos megfelelő magyar statisztika általában nem áll rendelkezésre a közösségi médiahasználati szokásokról, amerikai azonban annál inkább. Erről szólna az alábbi bejegyzés.

Mitől lesz jó egy PR-es?

Többször szóba került már a kollégák közötti beszélgetésekkor is, hogy vajon mi tesz egy átlagos PR-est, jó PR-essé. Igyekeztem végiggondolni én is a dolgot, és néhány gondolatot elhinteni most, a blog keretein belül is. Nem az vezet, hogy megmondjam a tutit persze, hiszen mindig van jobb, szebb, okosabb, stb. Hanem inkább az, hogy a Kedves Olvasó közelebb kerüljön a PR-es gondolkodásmódhoz, már ha létezik ilyen egyáltalán. De csapjunk is a közepébe...

Egy évértékelés margójára, avagy hangot ad az ellenzék?

Ismét a politikai lőtér kerítése mellé állok, s igyekszem tárgyilagos maradni, miközben arra is figyelek, hogy ne találjon el egy lövedék sem, de nem mehetek el megjegyzés nélkül Bajnai Gordon, és az Együtt 2014 évértékelése mellett. Sőt néhány gondolat erejéig visszacitálnám az októberi beszédet is, nem csak tartalmi, hanem inkább vokális oldalról. Valamint megvizsgálnék néhány körülményt, és érdekességeket is, amelyeket leszűrtem, megnézve a mostani beszéd körülményeit.

Vér és homok - nézünk, de nem látunk?

A határokkal kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat. Az apropót pedig az a hír adja, amely szerint 23 millió forintra büntették a TV2-t, mert Szita Bence halála kapcsán megsértették az emberi méltósággal kapcsolatos jogokat. Hiszen a gyermekeink védelme mindennél fontosabb, azonban bennem óhatatlanul is felmerül a kérdés, meddig mehet el a média? Mi az a határ, amit már nem léphetnek át, van-e egyáltalán ilyen határ? De beszélhetnénk a fotósról is, aki a metrós képet készítette New Yorkban... Meddig terjed a felelőssége a médiának?

Jól fizet a PR-es szakma - a tengerentúlon mindenképp

Ha netán valakit érdekel, hogy a saját munkája mennyire fizet jól, illetve mennyire biztonságos a tengerentúlon, akkor érdemes egy pillantást vetnie a USNews listájára. Pláne, ha esetleg valaki még elég fiatal ahhoz, hogy netán külföldön folytassa a pályafutását! Szó, mi szó, PR-esként az 51. helyen lenni nem olyan rossz egy százas listán, az pedig külön üdítő, hogy a legkreatívabb munkák között az első helyen szerepel a PR-specialista.

A külföldi cégeknek nehezebb a PR?

Elsősorban a határon túli anyavállalattal rendelkező társaságok egyik legnagyobb problémája a "hogyan vessük meg a lábunkat" hírnév oldalról. Az eggyel korábbi posztomban már feszegettem reputációs kérdéseket, most, kissé mélyebben beleásva magam a Reputation Institute elemzésébe, újabb morzsák kerültek a felszínre, a fentiek kapcsán. A felmérések szerint ugyanis a mamutcégek forgalma ma már döntő többségében a külhoni piacairól származik, a termékekkel ellentétben hírnevüket és a bizalmat azonban már nehezebb exportálni.

CSR a nehéz időkre - a szükséges plussz?

A válságot követő időszakban, talán minden meglepetést mellőzve csökkent a különböző szektorokban tevékenykedő cégek reputációja, hírneve. Talán az sem véletlen, hogy elsősorban a bankszektor, és a befektetésekkel foglalkozó iparágak kerültek lejtőre az embereknél. A minap egy érdekes felmérés eredményére bukkantam. A Reputation Institute legfrissebb felmérése szerint világszerte a válaszadók csupán 17 százaléka hiszi el, amit a cégek a marketingben megfogalmaznak. Nincs jól ez így, és ezt gyakran a cégek is érzik. Az viszont már egy más kérdés, hogy mit tesznek a reputáció növeléséért.

A globális faluban a krízis is más

Kommunikációs szakemberként talán nem kell mondanom, mennyire bízom a kommunikációban. Legyen az élő beszéd, vagy metakommunikáció. Van azonban egy szelete a kommunikációnak, amikor nem csak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy mikor. A lehető leggyorsabban. Pedig az esetek többségében az ügyfelek ilyenkor fagynak le azonnal. Ez pedig a kríziskommunikáció.

Kis cégnek is lehet jó PR-je

A kisebb, nem túl tőkeerős cégek gyakran követik el azt a hibát, hogy ha van egy kis megtakarított pénzük, azt azonnal reklámra költik. Ahelyett, hogy PR-t használnának, amely jóval költséghatékonyabb eljárás. Az esetek többségében egy reklámkampány töredékéért megvalósítható a PR. Márpedig, ha a márka, vagy szolgáltatás bevezetési szakaszban van, akkor nem csak, hogy ajánlott, de elengedhetetlen a PR használata a reklámmal szemben. Miért is? Mert a reklám azt mondja: "vedd meg"! A PR pedig azt: "ez a cucc jó, hidd el, értek hozzá"! Erről szól, a bizalomról...

Változó szokások: hírek okostelefonon és tableten. Mit lép a PR?

Évekkel ezelőtt az igazán nagy dolog az volt, amikor az ügyfél szerepelhetett a televízió valamely hírműsorában, mint iparági szakértő, vagy valamilyen újdonság bejelentője. A lényeg a tv volt. Aztán az online média előretörésével a "klasszikus" hozzáállás miatt az ügyfél leghőbb vágya az volt, hogy bekerüljön egy print lapba, lehetőleg országos terjesztésű, napilapba. A dolgok azonban változnak. Lehet, hogy a klasszikus, vagy konvencionális hozzáállást lassan fel kellene adni?

Mit mondanak rólunk a gesztusaink?

Lehet nevetni, vagy inkább jót dühöngeni (attól függ, kiben mekkora a szakmai irigység), hogy a politikusaink ismételten milliókat költenek el arra, hogyan kommunikálnak. Ráadásul ezúttal nonverbális kommunikációról, azaz főként a testbeszédről van szó. Pedig a testünk sokat elárul magunkról kommunikáció közben, gyakran többet mint a beszédünk. Egyszerűen "csak" figyelni kell jelekre. Ahogy azt - igaz kissé túldramatizálva - láthatjuk a Hazudj, ha tudsz című sorozatban is...

PR vs. menedzsment gondolkodásmód

A PR-es gyakorlatilag sok esetben információkufár (is). Ad, vesz, cserél, behelyettesít, úgy alakítja a megfelelő információkból összeálló mondatokat, hogy azok a végeredményt tekintve valóban a munkájának megfelelő eredményt mutassanak: építse a vállalat, a vezetőség, vagy éppen a termék hitelességét, a márkát, stb. Információ nélkül azonban "halott ember", (nem feltétlenül csak) a munkáját tekintve.

Egyre több a "Twitter-lotyó"...

Az ember, miután sokat tanult, gyakorolt, egyre inkább azt érzi, hogy valaminek a szakértője lett. Szakértőnek lenni jó, magunkat annak feltüntetni pedig még jobb. Jól kommunikálható, jól eladható, és ha a másik fél ne adj' Isten "nem szakértő", akkor bizony nyert ügyünk van. A közösségi média pedig zsákszám termeli a gurukat, nindzsákat, mesterek, szakértőket, és persze a címben említett lotyókat is.

PR vagy reklám. De mi a kérdés?

Kicsit olyan, mint a 42. Nem a válasszal van a baj, hanem a kérdéssel. Viszont az sem mindegy, hogy kinek tesszük fel a kérdést. Ha egy reklámosnak, akkor értelemszerűen azonnal rávágja: reklám. Ha egy PR-esnek, akkor pedig az ellenkezője. Nekem is feltették a kérdést, de jó PR-esként azt mondom: nem ez a kérdés. Jó magyar szokás szerint ne a gombhoz varrjuk a kabátot, hanem most tegyük végre fordítva.