Jól fizet a PR-es szakma - a tengerentúlon mindenképp

Ha netán valakit érdekel, hogy a saját munkája mennyire fizet jól, illetve mennyire biztonságos a tengerentúlon, akkor érdemes egy pillantást vetnie a USNews listájára. Pláne, ha esetleg valaki még elég fiatal ahhoz, hogy netán külföldön folytassa a pályafutását! Szó, mi szó, PR-esként az 51. helyen lenni nem olyan rossz egy százas listán, az pedig külön üdítő, hogy a legkreatívabb munkák között az első helyen szerepel a PR-specialista.

A külföldi cégeknek nehezebb a PR?

Elsősorban a határon túli anyavállalattal rendelkező társaságok egyik legnagyobb problémája a "hogyan vessük meg a lábunkat" hírnév oldalról. Az eggyel korábbi posztomban már feszegettem reputációs kérdéseket, most, kissé mélyebben beleásva magam a Reputation Institute elemzésébe, újabb morzsák kerültek a felszínre, a fentiek kapcsán. A felmérések szerint ugyanis a mamutcégek forgalma ma már döntő többségében a külhoni piacairól származik, a termékekkel ellentétben hírnevüket és a bizalmat azonban már nehezebb exportálni.

CSR a nehéz időkre - a szükséges plussz?

A válságot követő időszakban, talán minden meglepetést mellőzve csökkent a különböző szektorokban tevékenykedő cégek reputációja, hírneve. Talán az sem véletlen, hogy elsősorban a bankszektor, és a befektetésekkel foglalkozó iparágak kerültek lejtőre az embereknél. A minap egy érdekes felmérés eredményére bukkantam. A Reputation Institute legfrissebb felmérése szerint világszerte a válaszadók csupán 17 százaléka hiszi el, amit a cégek a marketingben megfogalmaznak. Nincs jól ez így, és ezt gyakran a cégek is érzik. Az viszont már egy más kérdés, hogy mit tesznek a reputáció növeléséért.

A globális faluban a krízis is más

Kommunikációs szakemberként talán nem kell mondanom, mennyire bízom a kommunikációban. Legyen az élő beszéd, vagy metakommunikáció. Van azonban egy szelete a kommunikációnak, amikor nem csak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy mikor. A lehető leggyorsabban. Pedig az esetek többségében az ügyfelek ilyenkor fagynak le azonnal. Ez pedig a kríziskommunikáció.

Kis cégnek is lehet jó PR-je

A kisebb, nem túl tőkeerős cégek gyakran követik el azt a hibát, hogy ha van egy kis megtakarított pénzük, azt azonnal reklámra költik. Ahelyett, hogy PR-t használnának, amely jóval költséghatékonyabb eljárás. Az esetek többségében egy reklámkampány töredékéért megvalósítható a PR. Márpedig, ha a márka, vagy szolgáltatás bevezetési szakaszban van, akkor nem csak, hogy ajánlott, de elengedhetetlen a PR használata a reklámmal szemben. Miért is? Mert a reklám azt mondja: "vedd meg"! A PR pedig azt: "ez a cucc jó, hidd el, értek hozzá"! Erről szól, a bizalomról...

Változó szokások: hírek okostelefonon és tableten. Mit lép a PR?

Évekkel ezelőtt az igazán nagy dolog az volt, amikor az ügyfél szerepelhetett a televízió valamely hírműsorában, mint iparági szakértő, vagy valamilyen újdonság bejelentője. A lényeg a tv volt. Aztán az online média előretörésével a "klasszikus" hozzáállás miatt az ügyfél leghőbb vágya az volt, hogy bekerüljön egy print lapba, lehetőleg országos terjesztésű, napilapba. A dolgok azonban változnak. Lehet, hogy a klasszikus, vagy konvencionális hozzáállást lassan fel kellene adni?

Mit mondanak rólunk a gesztusaink?

Lehet nevetni, vagy inkább jót dühöngeni (attól függ, kiben mekkora a szakmai irigység), hogy a politikusaink ismételten milliókat költenek el arra, hogyan kommunikálnak. Ráadásul ezúttal nonverbális kommunikációról, azaz főként a testbeszédről van szó. Pedig a testünk sokat elárul magunkról kommunikáció közben, gyakran többet mint a beszédünk. Egyszerűen "csak" figyelni kell jelekre. Ahogy azt - igaz kissé túldramatizálva - láthatjuk a Hazudj, ha tudsz című sorozatban is...

PR vs. menedzsment gondolkodásmód

A PR-es gyakorlatilag sok esetben információkufár (is). Ad, vesz, cserél, behelyettesít, úgy alakítja a megfelelő információkból összeálló mondatokat, hogy azok a végeredményt tekintve valóban a munkájának megfelelő eredményt mutassanak: építse a vállalat, a vezetőség, vagy éppen a termék hitelességét, a márkát, stb. Információ nélkül azonban "halott ember", (nem feltétlenül csak) a munkáját tekintve.

Egyre több a "Twitter-lotyó"...

Az ember, miután sokat tanult, gyakorolt, egyre inkább azt érzi, hogy valaminek a szakértője lett. Szakértőnek lenni jó, magunkat annak feltüntetni pedig még jobb. Jól kommunikálható, jól eladható, és ha a másik fél ne adj' Isten "nem szakértő", akkor bizony nyert ügyünk van. A közösségi média pedig zsákszám termeli a gurukat, nindzsákat, mesterek, szakértőket, és persze a címben említett lotyókat is.

PR vagy reklám. De mi a kérdés?

Kicsit olyan, mint a 42. Nem a válasszal van a baj, hanem a kérdéssel. Viszont az sem mindegy, hogy kinek tesszük fel a kérdést. Ha egy reklámosnak, akkor értelemszerűen azonnal rávágja: reklám. Ha egy PR-esnek, akkor pedig az ellenkezője. Nekem is feltették a kérdést, de jó PR-esként azt mondom: nem ez a kérdés. Jó magyar szokás szerint ne a gombhoz varrjuk a kabátot, hanem most tegyük végre fordítva.