Hogy került a ló az asztalra?

Lassan lecsengeni látszik az egész Európát behálózó lóhús botrány. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyi lovat tenyésztenek élelmezési célra a szomszédos országban, de legalább okosabb lettem egy cseppet. Ugyanakkor érdekes volt figyelni, hogyan csapnak össze a beszállítók, az élelmiszergyártók és az áruházak az újságok hasábjain, nem beszélve már az EU vezetéséről sem. Olvasva a külföldi híroldalakat is, egy dolog biztosan kiderült a számomra: nagyjából halvány lila segédfogalmunk sincs arról, hogy egészen pontosan mi is kerül az asztalra, amennyiben nem a kertből, hanem előre gyártott kész ételekről esik szó.

2013 a kríziskezelés éve lesz, vagy a marketingé?

Nem egyszerű ezekben a válságos időkben az egyszerű marketinges, pláne a PR-es élete. Bármerre is járok, nem hallok mást, csak azt, hogy éppen adott cég mennyivel kurtított ismét a büdzsén. Éppen azért sok esetben a marketingnek és a PR-nek egymásra kell épülnie, még inkább kihasználva a meglévő szinergiákat, de nem erőltetni a lehetetlent! Lassan mögöttünk van két hónap a 2013-as évből, de azért tekintsük át, hogy miként is vészelhetjük át ezt a nehéznek ígérkező további 10 hónapot...

Elnőiesedett a PR-szakma, avagy ki a jobb kommunikátor?

Nem is olyan régen, egy kedves hölgykollégával arról beszélgettünk, hogy a PR-es szakmai kezd elnőiesedni. (A beszélgetés abból indult ki, hogy gyakorlatilag csak nők dolgoznak abban az ügynökségben.)  Vajon miért van ez így? Tettük fel egymásnak a kérdést, de válaszolni igazán egyikünk sem tudott. Jó-jó, persze lehetne sztereotípiákat mondani arról, hogy ki mennyit beszél, de még a végén a fejemre hozom a bajt. Vajon a PR-szakma valóban elnőiesedett, s ha igen, ez baj? Erre a kérdésre keresem a választ, felfegyverkezve a tudománnyal, illetve a tapasztalattal.

Boom előtt a digitális kommunikációs piac

Az Amerikai Egyesült Államok kommunikációs iparán belül a digitális világgal összefüggő kiadások 2006-ban csaknem elérték a 17 százalékot. Mára ez az arány 26 százalék fölé nőtt, és a Veronis Suhler Stevenson  befektetési társaság elemzése szerint 2016-ra megközelítheti a 40 százalékot. Ráadásul az iparág átlagos, éves növekedési üteme 2016-ig 5,2 százalék körül alakul majd, amely duplája a 2011 előtti időszak 5 évének. Ezzel a tengerentúlon a kommunikációs piac az ötödik legnagyobb marad a 15 gazdasági szektoron belül.

Ki Facebookozik, és ki használ Twittert?

Néhány kollégával ellentétben jómagam egyelőre inkább vadhajtásként kezelem a közösségi médiát, legalább is a PR-ügyeket tekintve. Inkább bízom még most is a hagyományos PR-ben, a médiában, illetve utóbbi hitelességében. Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy a közösségi média egyre nagyobb teret nyer a mindennapi életünkben, s így lassan beszivárog a PR területére is. Sajnos megfelelő magyar statisztika általában nem áll rendelkezésre a közösségi médiahasználati szokásokról, amerikai azonban annál inkább. Erről szólna az alábbi bejegyzés.

Mitől lesz jó egy PR-es?

Többször szóba került már a kollégák közötti beszélgetésekkor is, hogy vajon mi tesz egy átlagos PR-est, jó PR-essé. Igyekeztem végiggondolni én is a dolgot, és néhány gondolatot elhinteni most, a blog keretein belül is. Nem az vezet, hogy megmondjam a tutit persze, hiszen mindig van jobb, szebb, okosabb, stb. Hanem inkább az, hogy a Kedves Olvasó közelebb kerüljön a PR-es gondolkodásmódhoz, már ha létezik ilyen egyáltalán. De csapjunk is a közepébe...

Egy évértékelés margójára, avagy hangot ad az ellenzék?

Ismét a politikai lőtér kerítése mellé állok, s igyekszem tárgyilagos maradni, miközben arra is figyelek, hogy ne találjon el egy lövedék sem, de nem mehetek el megjegyzés nélkül Bajnai Gordon, és az Együtt 2014 évértékelése mellett. Sőt néhány gondolat erejéig visszacitálnám az októberi beszédet is, nem csak tartalmi, hanem inkább vokális oldalról. Valamint megvizsgálnék néhány körülményt, és érdekességeket is, amelyeket leszűrtem, megnézve a mostani beszéd körülményeit.

Vér és homok - nézünk, de nem látunk?

A határokkal kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat. Az apropót pedig az a hír adja, amely szerint 23 millió forintra büntették a TV2-t, mert Szita Bence halála kapcsán megsértették az emberi méltósággal kapcsolatos jogokat. Hiszen a gyermekeink védelme mindennél fontosabb, azonban bennem óhatatlanul is felmerül a kérdés, meddig mehet el a média? Mi az a határ, amit már nem léphetnek át, van-e egyáltalán ilyen határ? De beszélhetnénk a fotósról is, aki a metrós képet készítette New Yorkban... Meddig terjed a felelőssége a médiának?