Kommunikációs tanácsok munkavállalóknak

Egy társaságnál a belső kommunikáció, főként, ha az a társaság elég nagy, igen fontos. Azonban ez sem egzakt tudomány, lévén emberekről beszélünk, akik a saját mikrokörnyezetükben lehet, másképpen értelmezik, használják a belső kommunikációs metódusokat. Márpedig ez is az egy hajóban evezés tipikus esete, így elég, ha néhány munkavállaló megutáltatja magát valamely divízión belül, és jó eséllyel máris kiveti a rendszer önmagából. Lássunk néhány kommunikációs tippet arra vonatkozóan, hogyan kerüljük el ezt az esetet (kivéve persze, ha éppen ez a célunk...). De az már egy másik történet.

"Próbálkozz", vagy "próbáld meg" alapvetően kerülendő szavak, mivel azt sugallják, hogy ugyan megvan benned nagyjából minden szükséges képesség, vagy képzettség ahhoz, hogy sikeres legyél, azonban a végkicsengése igencsak negatív. Ugyanis valami hiányzik, és nem egy kívülálló ok miatt, hanem magunk miatt. Ez pedig hamar elveszi a kedvét az embernek mindentől, ha kollégája nap, mint nap, ezzel nyüstöli. Ehelyett igyekezzünk pozitív végkicsengésű szavakat használni, mint az egyszerűen "tedd meg", vagy a "képes vagy rá". Emlékezzünk csak vissza, ahogy Yoda mester is mondta: "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"

A jelenlegi gazdasági helyzetben, ahol sajnálatos módon a munkanélküliség egyre magasabb, és általános gyakorlat a cégek életében, hogy a távozó munkaerőt nem pótolják, nem egy szerencsés mondat a "nem az én dolgom". Persze ha valóban nem az, azt a kollégák megértik, de ha túl gyakran, túl sok mindenre mondjuk ezt, azzal bizony magunk alatt vágjuk a fát. Elvégre, vélhetően senkinek sem a dolga a feladat, de valakinek meg kell csinálnia...

Ne akarjunk a nagyfőnök kis barátja lenni. Az gazdasági, de minden más helyzettől függetlenül is rossz vért szül. De főként, kiélezett céges viszonyok között lehet visszás, a feltétlen rajongás a főnökért. Hiszen Ő is csak ember, vélhetően hibázik is néha, ne csináljunk belőle Istent, mert egyszerű halandóként megjárhatjuk.

Elsősorban a nők számára lehet jó tanács az öltözködés. Úgy fenntartani egy közös szocidinamikai térben a status quo-t, hogy bizonyos alkalmazottak inkább néznek ki manökennek, vagy bikinimodellnek, csak látszólagos előnyöket szül. Az emberi természet ugyanis nem mindig fair. Ne lepődjünk meg, ha pusztán ezért a hátunk mögött megindul a "fúrás", és szépen lassan leépül a gyorsan szerzett imázs. Legyenek inkább ízlésesek és eltökéltek a hölgyek. Lassabb építkezés ugyan, de célravezetőbb is.

Végezetül ne legyünk felbujtók. Ne mi legyünk mindig az elsők, akik elkezdenek folyosói pletykákat, uram bocsá', komoly dolgokat terjeszteni a dolgozók között. A szervezet reakciója ugyanis az ilyen típusú feszültségkeltésre ugyanaz, mint fentebb, ideig-óráig működik, aztán szépen lassan kiveti magából a szervezet a feszültségkeltő elemet. A kollégák elismerését mással is ki lehet vívni, nem csak azzal, hogy mi tudjuk meg legelőször a pletykákat.

Legyünk következetesek. Mindig. Nem csak, ha munkáról van szó. Egy viszonylag kis létszámú (de akár a komolyabb 20-30 fős térben elhelyezkedő) csoport esetében hamar visszajut minden információ a címzetthez. Márpedig kérdések kereszttüzében nem kellemes a lét.