2013. május 7., kedd

A komondor, a trafik, és a szűk keresztmetszet


Az elmúlt hetekben néhány igen érdekes téma borzolta a közéleti szereplők nem túl nyugodt lelkivilágát. Összességében az a kérdés, hogy egy vak komondor, a "trafikmutyi", és a Portik ügy milyen kommunikációs viszonyban van egymással, illetve számomra a legérdekesebb kérdés, hogy vajon a Fidesz miért nem képes továbbra sem az ad hoc felmerülő ügyekre megfelelően reagálni. Márpedig a választási év közeledtével szerintem nekik is el kellene ezen gondolkodniuk.

Adott nagyjából 3 fajsúlyos történet, amelyeket a média politikai befolyásoltságtól függően igyekezett elkendőzni, vagy éppen feltárni. Azt kell mondjam, a kereskedelmi televíziók hozták elsősorban az elvárt szintet, amikor mindenről nagyjából azonos arányban tudósítottak, míg a köztévé, az egyébként elvárt egyensúlyra törekvés, de inkább ellenzéki viselkedés helyett, az utóbbi időszakban meghatározott irányvonalat követte: gyárlátogatások, stratégiai együttműködések az előtérben, a "mutyi" a háttérben.

Olvasói (emberi) oldalról a legtragikusabb ügy a három közül a Fideszes képviselőhöz, Balogh József nevéhez fűződik. Hogy miért? Mert az ügy mára odáig fajult, hogy a családon belüli erőszak ellen tüntettek szervezetek a Parlamentben, s egy ilyen témát ma már nem lehet egyetlen vállrándítással elintézni (hozzáteszem, nagyon helyesen). Érdekesmód viszont, itt mondott véleményem szerint legnagyobb csődöt a Fidesz kommunikációja, sőt, a teljes belső rendszere. Egy emberileg ennyire érzékeny témában előállni egy ennyire ostoba magyarázattal, amelyben a család szegény vak komondora is szerepet kapott... hát, nem tudom mikor hallottam legutóbb ekkora "böszmeséget". Az internetes mémgyárosok persze azonnal rá is feküdtek a témára, fenntartva a kereskedelmi tévék érdeklődését is. A legszomorúbb az egészben, hogy mind a mai napig támadólag lép fel a kommunikációban a képviselő, pedig ezt a harcot nem lehet megnyerni. Ez ugyanis az a fegyver, amit az ellenzék bárhol, bármikor képes lesz majd bevetni, ha hasonló eset megtörténik. Véleményem szerint az ügy éléből sokat elvett volna, ha egyrészt nem kerül a komondor a képbe, másrészt meg legalább a nyilatkozatok esetében bűnbánó arcot vág a képviselő, hiszen, hogy konkrétan mi történt, sosem tudjuk meg, ugyanakkor általában senkit nem is érdekel egy ilyen ügy esetében. Az viszont egyre inkább foglalkoztatja az embereket, hogy mikor kér már valaki, valamiért bocsánatot???

A másik ingoványos terep kormánypárti oldalról a trafikpályázat. A szálak ugyancsak kibogozhatatlanok, az egyszerű olvasó viszont ebből is csak annyit lát, hogy a kormányoldal cimborái jártak jól. Az elsődleges kommunikáció itt is erőből történt, és támadó jellegű volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy jó néhány stróman áll a nyertesek mögött, akik szívesen vásárolnának fel már meglévő trafikokat, vagy bérelnék azt ki. Nagyjából ezzel is azt a látszatot sikerült kelteni, hogy az egész előre lejátszott történet a színfalak mögött. S, ahogy ez várható volt az ellenzék ugyancsak jól használta ki ezt a lehetőséget is. Olyannyira, hogy a május 1-i ünnepségek miatti kis szünet sem nagyon tudott ártani a téma frissességének (azt már csak félve jegyzem meg, hogy kommunikációs oldalról a tegnapi Kövér László féle lépés inkább tovább gerjesztette a feszültséget, és egy újabb lökést adott a lanyhuló eseményeknek).

Ezzel szemben a Fidesznek a Portik-ügyet sikerült felmutatnia, amelyet jó eséllyel a szereplőkön kívül nem sokan tudnak értelmezni, de legalább is elhelyezni a politikai viszonyok kusza rendszerében. Az ügy nagyon érdekes... lenne, ha bárki értené, mire megy ki a játszma. Az egyszerű ember azonban inkább jót nevet a vak komondoron, miközben látatlanban elítéli a képviselő cselekedetét, valamint azonnal farkast kiált, ha felhangzik az általam annyira utált "mutyi"' szó.

Az már eddig is látszott, hogy a Fidesz kommunikációsai nagyon ügyesen keverik a kártyákat, ha előre megkomponált, proaktív kommunikációs folyamatot kell végigvinniük, ugyanakkor az esetek döntő többségében mozgásképtelenné válnak, ha hirtelen felmerülő, negatív eseményekhez kell reaktív kommunikációt rendelniük. Márpedig, aki kommunikációval foglalkozik tudja jól: egy jól felépített pozitív sztorit sokkal nehezebb eladni, és hosszabb ideig a médiában tartani, mint a negatív sztorikat. Márpedig ahhoz, hogy a kormánypárt felvegye a versenyt, nem ártana sokat erősödnie a reaktív kommunikáció terén. Hogy mi az oka a relatíve lassú reakcióknak, természetesen nem tudhatom, de úgy vélem valahol a párt hierarchiájában keresendő. Talán egyes helyeken túl szűk a keresztmetszet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése