Változó szokások: hírek okostelefonon és tableten. Mit lép a PR?

Évekkel ezelőtt az igazán nagy dolog az volt, amikor az ügyfél szerepelhetett a televízió valamely hírműsorában, mint iparági szakértő, vagy valamilyen újdonság bejelentője. A lényeg a tv volt. Aztán az online média előretörésével a "klasszikus" hozzáállás miatt az ügyfél leghőbb vágya az volt, hogy bekerüljön egy print lapba, lehetőleg országos terjesztésű, napilapba. A dolgok azonban változnak. Lehet, hogy a klasszikus, vagy konvencionális hozzáállást lassan fel kellene adni?

Mit mondanak rólunk a gesztusaink?

Lehet nevetni, vagy inkább jót dühöngeni (attól függ, kiben mekkora a szakmai irigység), hogy a politikusaink ismételten milliókat költenek el arra, hogyan kommunikálnak. Ráadásul ezúttal nonverbális kommunikációról, azaz főként a testbeszédről van szó. Pedig a testünk sokat elárul magunkról kommunikáció közben, gyakran többet mint a beszédünk. Egyszerűen "csak" figyelni kell jelekre. Ahogy azt - igaz kissé túldramatizálva - láthatjuk a Hazudj, ha tudsz című sorozatban is...

PR vs. menedzsment gondolkodásmód

A PR-es gyakorlatilag sok esetben információkufár (is). Ad, vesz, cserél, behelyettesít, úgy alakítja a megfelelő információkból összeálló mondatokat, hogy azok a végeredményt tekintve valóban a munkájának megfelelő eredményt mutassanak: építse a vállalat, a vezetőség, vagy éppen a termék hitelességét, a márkát, stb. Információ nélkül azonban "halott ember", (nem feltétlenül csak) a munkáját tekintve.

Egyre több a "Twitter-lotyó"...

Az ember, miután sokat tanult, gyakorolt, egyre inkább azt érzi, hogy valaminek a szakértője lett. Szakértőnek lenni jó, magunkat annak feltüntetni pedig még jobb. Jól kommunikálható, jól eladható, és ha a másik fél ne adj' Isten "nem szakértő", akkor bizony nyert ügyünk van. A közösségi média pedig zsákszám termeli a gurukat, nindzsákat, mesterek, szakértőket, és persze a címben említett lotyókat is.

PR vagy reklám. De mi a kérdés?

Kicsit olyan, mint a 42. Nem a válasszal van a baj, hanem a kérdéssel. Viszont az sem mindegy, hogy kinek tesszük fel a kérdést. Ha egy reklámosnak, akkor értelemszerűen azonnal rávágja: reklám. Ha egy PR-esnek, akkor pedig az ellenkezője. Nekem is feltették a kérdést, de jó PR-esként azt mondom: nem ez a kérdés. Jó magyar szokás szerint ne a gombhoz varrjuk a kabátot, hanem most tegyük végre fordítva.