2013. május 15., szerda

Bilincsre várva...


Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

Vajon milyen üzenete lehet az újságírók felé annak a ténynek, hogy mostantól minden egyes leírt mondatot ügyvédek és minisztériumi alkalmazottakból verbuválódott akciócsoport néz majd át? Vajon mit gondol a sajtószabadságért küzdő újságíró (még akkor is, ha valóban, néha, vagy rosszabb esetben gyakran, de Ők is tévednek) szemei előtt a szerkesztője képe lebeg írás közben, aki azt számolgatja, hogy vajon a jövőben hány vitás ügy lesz?

Vajon egy ilyen lépés, ha közvetetten is, de nem befolyásolja az újságírókat? Akik ne adj' Isten azt gondolják, hogy mostantól, ha kicsit is bizonytalan vagyok valamiben, akkor azt nem írom le, vagy ha véleményem van azt megtartom magamnak. Vajon ez a lépés nem egy lelki korlát? Egy olyan korlát, amelyet "kénytelenek" vagyunk magunk köré húzni, ha szeretnénk megvédeni önmagunkat, állásunkat, a kenyéradó lapot?

De tételezzük fel, az ötlet kigondolója nem ment ilyen messze, mint most én. Akkor mi volt a célja? Pusztán szeretné megvédeni ugyancsak a kenyéradókat? Legyen így, hiszen ez az Ő elemi érdeke. Sajnos azonban ettől még nem lesz jobb a kommunikáció. Nem lesz gyorsabb, rugalmasabb, pontosabb a folyamat. Ugyanis jelen állapotában nem ezzel van a gond a mai magyar politikai elitben...

Uraim, a történet nem itt kezdődik. A történet a kimondott, vagy leírt gondolatoknál kezdődik. Ha azok nem jók, nem megcáfolhatatlanok, akkor utána, már minden felesleges. Vagy legalább is, majdnem minden... de lélekben előre kiosztani a bilincseket egy kicsit túlzás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése