Olvasás, priorizálás, fejlődés - mi kell még?

Az elmúlt bejegyzéseim alkalmával igyekeztem választ keresni, illetve segíteni abban, hogy milyen lehet az ideális sajtóközlemény, hogyan lehet átjutni a média szűrőin. Mindez azonban csak néhány betű egy virtuális papíron ha ezt a tevékenységet nem előzi meg, egy ugyancsak fontos eseménysorozat. A nem túl kreatív, de ugyanakkor szükséges napi rutin. Nem csak a jó PR-esnek, de gyakorlatilag mindenkinek szüksége van a napi folyamatok, tevékenységek megfelelő bontásban történő elvégzésére. Hogyan is néz ki mindez egy PR-esnél? Szerintem, valahogy így...

Ki Facebookozik, és ki használ Twittert?

Néhány kollégával ellentétben jómagam egyelőre inkább vadhajtásként kezelem a közösségi médiát, legalább is a PR-ügyeket tekintve. Inkább bízom még most is a hagyományos PR-ben, a médiában, illetve utóbbi hitelességében. Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy a közösségi média egyre nagyobb teret nyer a mindennapi életünkben, s így lassan beszivárog a PR területére is. Sajnos megfelelő magyar statisztika általában nem áll rendelkezésre a közösségi médiahasználati szokásokról, amerikai azonban annál inkább. Erről szólna az alábbi bejegyzés.

Vér és homok - nézünk, de nem látunk?

A határokkal kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat. Az apropót pedig az a hír adja, amely szerint 23 millió forintra büntették a TV2-t, mert Szita Bence halála kapcsán megsértették az emberi méltósággal kapcsolatos jogokat. Hiszen a gyermekeink védelme mindennél fontosabb, azonban bennem óhatatlanul is felmerül a kérdés, meddig mehet el a média? Mi az a határ, amit már nem léphetnek át, van-e egyáltalán ilyen határ? De beszélhetnénk a fotósról is, aki a metrós képet készítette New Yorkban... Meddig terjed a felelőssége a médiának?

Egyre több a "Twitter-lotyó"...

Az ember, miután sokat tanult, gyakorolt, egyre inkább azt érzi, hogy valaminek a szakértője lett. Szakértőnek lenni jó, magunkat annak feltüntetni pedig még jobb. Jól kommunikálható, jól eladható, és ha a másik fél ne adj' Isten "nem szakértő", akkor bizony nyert ügyünk van. A közösségi média pedig zsákszám termeli a gurukat, nindzsákat, mesterek, szakértőket, és persze a címben említett lotyókat is.