Végül kiéneklik a diákok a sajtot?

Az elmúlt napokban igyekeztem folyamatosan figyelemmel kísérni a diákok megmozdulásait, illetve a politika ezekre adott reakcióit. Az eredmény, kommunikációs szemmel több, mint érdekes. Régóta megfigyelhető ugyanis, ha egy hirtelen helyzettel találja szembe magát valamely politikusunk (párttól függetlenül), vagy nem reagál a szituációra, vagy sikerült olyan "böszmeséget" mondania, amellyel inkább mémversenyt, mint választásokat lehet nyerni...

A diákokba belerúgni nem kell félnetek jó lesz...

Egy régi, örök érvényű mondat. S mivel a politika, hasonlóan a PR-hez, olyan mint a foci, sokan rátévednek erre a mezsgyére is. Ha lehet, a politikai oldalt kerülném, de mint kommunikációs szakember, erről az oldalról érdemes egy pár szót ejteni. Vajon mi vezetheti rá egy kormánypártot arra, hogy egy olyan célcsoportjába "rúgjon bele", amelyik a legtöbbször és a legkönnyebben mozgósítható, ha a saját érdekeinek a megvédése a célja? Az oda nem figyelés vagy a kétségbeesés?