Bilincsre várva...

Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

A komondor, a trafik, és a szűk keresztmetszet

Az elmúlt hetekben néhány igen érdekes téma borzolta a közéleti szereplők nem túl nyugodt lelkivilágát. Összességében az a kérdés, hogy egy vak komondor, a "trafikmutyi", és a Portik ügy milyen kommunikációs viszonyban van egymással, illetve számomra a legérdekesebb kérdés, hogy vajon a Fidesz miért nem képes továbbra sem az ad hoc felmerülő ügyekre megfelelően reagálni. Márpedig a választási év közeledtével szerintem nekik is el kellene ezen gondolkodniuk.

Elveszve egy hóviharban

Azt hiszem, elszakadt valami, belül. Ismét a politika, de sajnos kifogyhatatlan területe ez a kommunikációs problémáknak. Megint. Hozzáteszem, pártállástól függetlenül. Az elmúlt két nap eseményei ismételten megmutatták, a mai magyar politikai elit az egymás rágalmazásán, és sárdobálásán, valamint az agitáción kívül nem képes másra használni kommunikációt. Sikersztoriként állítani be egy mindenki számára nyilvánvaló óriási bukást akkor, amikor emberéletekről van szó hihetetlenül arrogáns lépés. Márpedig most százak életével játszottak a felelősök. S bár utólag könnyű okosnak lenni, úgy vélem egyes embereknek önmérsékletet és alázatot is kellene tanulnia....

Végül kiéneklik a diákok a sajtot?

Az elmúlt napokban igyekeztem folyamatosan figyelemmel kísérni a diákok megmozdulásait, illetve a politika ezekre adott reakcióit. Az eredmény, kommunikációs szemmel több, mint érdekes. Régóta megfigyelhető ugyanis, ha egy hirtelen helyzettel találja szembe magát valamely politikusunk (párttól függetlenül), vagy nem reagál a szituációra, vagy sikerült olyan "böszmeséget" mondania, amellyel inkább mémversenyt, mint választásokat lehet nyerni...

A diákokba belerúgni nem kell félnetek jó lesz...

Egy régi, örök érvényű mondat. S mivel a politika, hasonlóan a PR-hez, olyan mint a foci, sokan rátévednek erre a mezsgyére is. Ha lehet, a politikai oldalt kerülném, de mint kommunikációs szakember, erről az oldalról érdemes egy pár szót ejteni. Vajon mi vezetheti rá egy kormánypártot arra, hogy egy olyan célcsoportjába "rúgjon bele", amelyik a legtöbbször és a legkönnyebben mozgósítható, ha a saját érdekeinek a megvédése a célja? Az oda nem figyelés vagy a kétségbeesés?