Bilincsre várva...

Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

Áder János, és a róka fogta csuka

Ismét sikerült a politika ingoványos talajára tévednem, de nem hagyhattam figyelmen kívül Áder János köztársasági elnök tegnap esti kinyilatkoztatását. Ahogy mindig, most is igyekszem megmaradni a kommunikáció, ezúttal szűk mezsgyéin, s nem keveredni a politika sötét erdeibe. Már a beszéd elején az volt az érzésem, hogy túlságosan is magyarázkodó. Nem magyarázó, ahogy annak lennie kellett volna. Inkább magyarázkodó... és sajnos már az elején hitelét vesztett, legalább is számomra.

Hogy került a ló az asztalra?

Lassan lecsengeni látszik az egész Európát behálózó lóhús botrány. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyi lovat tenyésztenek élelmezési célra a szomszédos országban, de legalább okosabb lettem egy cseppet. Ugyanakkor érdekes volt figyelni, hogyan csapnak össze a beszállítók, az élelmiszergyártók és az áruházak az újságok hasábjain, nem beszélve már az EU vezetéséről sem. Olvasva a külföldi híroldalakat is, egy dolog biztosan kiderült a számomra: nagyjából halvány lila segédfogalmunk sincs arról, hogy egészen pontosan mi is kerül az asztalra, amennyiben nem a kertből, hanem előre gyártott kész ételekről esik szó.

Vér és homok - nézünk, de nem látunk?

A határokkal kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat. Az apropót pedig az a hír adja, amely szerint 23 millió forintra büntették a TV2-t, mert Szita Bence halála kapcsán megsértették az emberi méltósággal kapcsolatos jogokat. Hiszen a gyermekeink védelme mindennél fontosabb, azonban bennem óhatatlanul is felmerül a kérdés, meddig mehet el a média? Mi az a határ, amit már nem léphetnek át, van-e egyáltalán ilyen határ? De beszélhetnénk a fotósról is, aki a metrós képet készítette New Yorkban... Meddig terjed a felelőssége a médiának?

A globális faluban a krízis is más

Kommunikációs szakemberként talán nem kell mondanom, mennyire bízom a kommunikációban. Legyen az élő beszéd, vagy metakommunikáció. Van azonban egy szelete a kommunikációnak, amikor nem csak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy mikor. A lehető leggyorsabban. Pedig az esetek többségében az ügyfelek ilyenkor fagynak le azonnal. Ez pedig a kríziskommunikáció.

Süti, nem süti a Citi?

Az elmúlt időszak egyik legérdekesebb sajtóközleménye akadt a kezembe a minap. Gondolom sokan olvastak arról, hogy a Citibank az elkövetkezendő időszakban 11 ezer munkahelyet kíván sajnos megszüntetni világszerte. Önmagában ezek a hírek a válsággal szorosan összefonódva már nem keltenek talán feltűnést, de ha valaki olvasta az eredeti közleményt, hát elcsodálkozhat... de minderről a hajtás után.