Bilincsre várva...

Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

...és a szűrő másik oldala

Az előző bejegyzésemben elkezdtem összeállítani a "jó" sajtóközlemény elkészítéséhez szükséges tudáshalmazt. Már amennyiben ez egy jól körülhatárolható, egzakt halmaz jelölhet. Sajnos azonban ez nem így van. Az emberi tényező ez esetben még inkább meghatározó tényező. Nem elég ugyanis, hogy az újságírónak meg kell felelnünk kvázi, de ezt követően a szerkesztőnek sem szabad bal lábbal kelnie ahhoz, hogy a jól összerakott sajtóközleményt végül ne egy rágalomhalmazként hozza le. Mondjuk abban meg az a jó, hogy csillogtathatjuk kríziskommunikációs tudásunkat. De valljuk be őszintén, ki szeret reggel hatkor már kríziskommunikálni?

Ha valaki átjut a szűrőn...

Nemrégiben tartottam egy kis PR-es fejtágítást a kollégáknak, mert sokak fejében még mindig, mint misztikus köd él a mi foglalkozásunk. Hogy jobban megértsék igyekeztem bevonni őket a PR rejtelmeibe, a média világába. Nem kihagyva a metakommunikációs eszközöket sem, hátha segítséget nyújt majd ez bizonyos tárgyalások, vagy éppen a kapcsolatépítés nehéz terepén. Az előadás végén az egyik marketinges kolléga odajött hozzám, és az alábbiakat mondta: "Ez mind szép, és jó, de hogy írod meg a közleményeket? Hogyan éred el, hogy megjelenjenek?" Azt hiszem rátapintott az egyik fontos kérdésre...

Amikor a jegybankelnök az álláshirdetés témája

Az elmúlt pár napban sokat gondolkodtam azon, hogy milyen témával rukkoljak elő. Talán kézenfekvő lett volna a "Bye Alex-szindróma", azonban úgy vélem ott még túl erősek az érzelmek, és a hazai híg popzenei és celebkultúra amúgy is röhejessé teszi magát ez ügyben, nekem nem kell rásegítenem, a kommunikációs aspektusait, és esetleges szociológiai vonásait pedig a későbbiekben is górcső alá vehetem. Míg erre a következtetésre jutottam, gondoltam átfutom az éppen aktuális álláshirdetéseket. Elvégre ki tudja? S lőn! A téma ezúttal a fejvadászok asztalán hevert...

Kis cégnek is lehet jó PR-je

A kisebb, nem túl tőkeerős cégek gyakran követik el azt a hibát, hogy ha van egy kis megtakarított pénzük, azt azonnal reklámra költik. Ahelyett, hogy PR-t használnának, amely jóval költséghatékonyabb eljárás. Az esetek többségében egy reklámkampány töredékéért megvalósítható a PR. Márpedig, ha a márka, vagy szolgáltatás bevezetési szakaszban van, akkor nem csak, hogy ajánlott, de elengedhetetlen a PR használata a reklámmal szemben. Miért is? Mert a reklám azt mondja: "vedd meg"! A PR pedig azt: "ez a cucc jó, hidd el, értek hozzá"! Erről szól, a bizalomról...

Süti, nem süti a Citi?

Az elmúlt időszak egyik legérdekesebb sajtóközleménye akadt a kezembe a minap. Gondolom sokan olvastak arról, hogy a Citibank az elkövetkezendő időszakban 11 ezer munkahelyet kíván sajnos megszüntetni világszerte. Önmagában ezek a hírek a válsággal szorosan összefonódva már nem keltenek talán feltűnést, de ha valaki olvasta az eredeti közleményt, hát elcsodálkozhat... de minderről a hajtás után.