Mélyrepülésben vagyunk. Ahha, tudjuk, és?

Valahogy mindig azt érzem, hogy a fejlett(ebb) világhoz képest lemaradunk néhány lépéssel. Önmagában ez még nem is lenne zavaró, hiszen általában nem mi diktáljuk a tempót, hanem mások. Inkább az zavar, hogy nemcsak, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy előttünk az úton már sokan jártak, de pillantásra sem méltatjuk, hogy akik előttünk vannak átestek ugyanazokon a problémákon, amelyeken nemsokára mi esünk majd át. Ezek után talán nem meglepő, de egy kissé megütközve olvastam a Médiapiac Konferencia 2013-on elhangzottakat, amely szerint a médiapiac "mélyrepülésben van", illetve a "hogyan lehet majd az ingyenességhez szokott digitális olvasókat átállítani" kérdéskörök boncolgatása.

Olvasás, priorizálás, fejlődés - mi kell még?

Az elmúlt bejegyzéseim alkalmával igyekeztem választ keresni, illetve segíteni abban, hogy milyen lehet az ideális sajtóközlemény, hogyan lehet átjutni a média szűrőin. Mindez azonban csak néhány betű egy virtuális papíron ha ezt a tevékenységet nem előzi meg, egy ugyancsak fontos eseménysorozat. A nem túl kreatív, de ugyanakkor szükséges napi rutin. Nem csak a jó PR-esnek, de gyakorlatilag mindenkinek szüksége van a napi folyamatok, tevékenységek megfelelő bontásban történő elvégzésére. Hogyan is néz ki mindez egy PR-esnél? Szerintem, valahogy így...

...és a szűrő másik oldala

Az előző bejegyzésemben elkezdtem összeállítani a "jó" sajtóközlemény elkészítéséhez szükséges tudáshalmazt. Már amennyiben ez egy jól körülhatárolható, egzakt halmaz jelölhet. Sajnos azonban ez nem így van. Az emberi tényező ez esetben még inkább meghatározó tényező. Nem elég ugyanis, hogy az újságírónak meg kell felelnünk kvázi, de ezt követően a szerkesztőnek sem szabad bal lábbal kelnie ahhoz, hogy a jól összerakott sajtóközleményt végül ne egy rágalomhalmazként hozza le. Mondjuk abban meg az a jó, hogy csillogtathatjuk kríziskommunikációs tudásunkat. De valljuk be őszintén, ki szeret reggel hatkor már kríziskommunikálni?

Ha valaki átjut a szűrőn...

Nemrégiben tartottam egy kis PR-es fejtágítást a kollégáknak, mert sokak fejében még mindig, mint misztikus köd él a mi foglalkozásunk. Hogy jobban megértsék igyekeztem bevonni őket a PR rejtelmeibe, a média világába. Nem kihagyva a metakommunikációs eszközöket sem, hátha segítséget nyújt majd ez bizonyos tárgyalások, vagy éppen a kapcsolatépítés nehéz terepén. Az előadás végén az egyik marketinges kolléga odajött hozzám, és az alábbiakat mondta: "Ez mind szép, és jó, de hogy írod meg a közleményeket? Hogyan éred el, hogy megjelenjenek?" Azt hiszem rátapintott az egyik fontos kérdésre...

Elveszve egy hóviharban

Azt hiszem, elszakadt valami, belül. Ismét a politika, de sajnos kifogyhatatlan területe ez a kommunikációs problémáknak. Megint. Hozzáteszem, pártállástól függetlenül. Az elmúlt két nap eseményei ismételten megmutatták, a mai magyar politikai elit az egymás rágalmazásán, és sárdobálásán, valamint az agitáción kívül nem képes másra használni kommunikációt. Sikersztoriként állítani be egy mindenki számára nyilvánvaló óriási bukást akkor, amikor emberéletekről van szó hihetetlenül arrogáns lépés. Márpedig most százak életével játszottak a felelősök. S bár utólag könnyű okosnak lenni, úgy vélem egyes embereknek önmérsékletet és alázatot is kellene tanulnia....