Ha az ember körbenéz az ismeretségi körében, hamar kiderül: a ma emberének az egyik legnagyobb problémája a kommunikáció, illetve annak hiánya. Kivel, mikor, hogyan kell kommunikálni? Egyáltalán miért van szükség rá? Talán nem lenne ennyi probléma a világban, vagy a munkahelyünkön, otthon, vagy éppen a szobánk magányában sem. Ha kommunikálnánk. Ha már úgy alakult, hogy képesek vagyunk verseket, hőskölteményeket, vagy akár cikkeket, közleményeket írni, előadni, akkor miért nem vagyunk képesek "normálisan" kommunikálni? Néhány ötlettel igyekszem időről-időre kedvet adni ahhoz, hogy kommunikáljunk, és megoldjuk a problémákat...
1., Ne féljünk
Talán közhely, de senki sem születik profi kommunikátornak, csak van, aki többet ordít a járókában. Megszólalni, megszólítani valakit sosem egyszerű, főleg, ha egy idegen helyen, helyzetben vagyunk. Az első lépcsőfok megtétele mindig nehéz, de gondoljuk át az érem másik oldalát is, vajon mit veszítünk, ha nem tesszük meg? Vélhetően sokkal többet... Persze vannak helyzetek, amikor lehet visszavonulót fújni, de ha profi kommunikátorok szeretnénk lenni, akkor nincs más hátra, mint előre... meg kell szólalni. De mégis hogyan?
2., Legyünk fókuszáltak
Mielőtt összeállítjuk a mondandónkat, találjuk ki azt a legfeljebb 1-3 üzenetet, amelyet a mondandónk során szeretnénk majd előadni. Ne azért beszéljünk, mert jólesik (azt lehet majd a kocsmában), hanem mert szeretnénk egy bizonyos célt elérni a kommunikációnk révén. Mindez nem "csak" egy felszólalás esetében igaz, hanem a köznapi életben is. Ha úgy alakul nyugodtan álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, amit mondani szeretnénk. A "nagy emberek" sem válaszolnak minden esetben azonnal a kérdésekre...
3., Legyünk nagyon fókuszáltak
Az egyszerű, köznapi beszéd alkalmas arra, hogy egyszerre több dologról, többféle aspektusában beszéljünk. Ha viszont a célunk az, hogy egy-két üzenetet fogadjon csak be a közönségünk, akkor csak és kizárólag ezekre összpontosítsunk. Ha megpróbálnak minket kizökkenteni, kimozdítani a gondolatainkból, ismételten térjünk vissza az eredeti üzenetekhez.
4., A kevesebb, néha több
Minden esetben gondoljuk át, hogy mit is szeretnénk mondani. S, ha valamit el tudunk mondani 10 mondatban, akkor ne törekedjünk arra, hogy az menjen 30 mondatban. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor egészen egyszerűen írjuk le, amit mondani szeretnénk, majd gyomláljuk ki belőle (a szövegkörnyezettől függően természetesen) a töltelékszavakat, jelzőket, hogy a közönségünk valóban csak a lényeget hallja majd meg, és ne kalandozzon el a figyelme a hosszú körmondatok miatt.
5., Hivatkozzunk, példálózzunk...
A hallgatóság kíváncsi ránk, ezért ülnek le hallgatni/olvasni minket. Érezzünk rá mi is a hallgatóságra. Igyekezzünk felmérni, hogy mire van szükségük, milyen köntösbe bújtatva tudjuk az üzeneteinket a lehető leghatékonyabban átadni a számukra. Jó megoldás lehet, ha olyan, korábban már (megfelelően hiteles forrásból persze) elhangzott információkkal készítjük elő a terepet, amely segíthet a mi üzeneteink átadásában is. Emellett az ember általában szereti, ha nem kell önmaga képzelőerejére bízni azt, hogy "az 50 ezer ember az sok-e vagy sem", ha viszont azt mondjuk, hogy egy "nagyobb magyar város, vagy ezt nevesítjük is", úgy máris olyan fogódzót adtunk a közönség számára, amelyre támaszkodva könnyebbé tehetjük a dolgát.
6., Ha lehet, inkább hallgassunk...
...legalább is egy ideig. Másoknak, a közönségnek, egy objektív hangnak a meghallgatása sok esetben olyan új megvilágításba helyezheti az üzeneteinket, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna. Ezek alapján ne legyünk szégyenlősek, nyugodtan korrigáljuk az üzeneteinket. A cím azonban arra is vonatkozik, hogy egyszerűen csak hallgassunk meg néhány profi előadót, kommunikátort, és lessük el a technikáikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése