...és a szűrő másik oldala

Az előző bejegyzésemben elkezdtem összeállítani a "jó" sajtóközlemény elkészítéséhez szükséges tudáshalmazt. Már amennyiben ez egy jól körülhatárolható, egzakt halmaz jelölhet. Sajnos azonban ez nem így van. Az emberi tényező ez esetben még inkább meghatározó tényező. Nem elég ugyanis, hogy az újságírónak meg kell felelnünk kvázi, de ezt követően a szerkesztőnek sem szabad bal lábbal kelnie ahhoz, hogy a jól összerakott sajtóközleményt végül ne egy rágalomhalmazként hozza le. Mondjuk abban meg az a jó, hogy csillogtathatjuk kríziskommunikációs tudásunkat. De valljuk be őszintén, ki szeret reggel hatkor már kríziskommunikálni?

Ha valaki átjut a szűrőn...

Nemrégiben tartottam egy kis PR-es fejtágítást a kollégáknak, mert sokak fejében még mindig, mint misztikus köd él a mi foglalkozásunk. Hogy jobban megértsék igyekeztem bevonni őket a PR rejtelmeibe, a média világába. Nem kihagyva a metakommunikációs eszközöket sem, hátha segítséget nyújt majd ez bizonyos tárgyalások, vagy éppen a kapcsolatépítés nehéz terepén. Az előadás végén az egyik marketinges kolléga odajött hozzám, és az alábbiakat mondta: "Ez mind szép, és jó, de hogy írod meg a közleményeket? Hogyan éred el, hogy megjelenjenek?" Azt hiszem rátapintott az egyik fontos kérdésre...

Elveszve egy hóviharban

Azt hiszem, elszakadt valami, belül. Ismét a politika, de sajnos kifogyhatatlan területe ez a kommunikációs problémáknak. Megint. Hozzáteszem, pártállástól függetlenül. Az elmúlt két nap eseményei ismételten megmutatták, a mai magyar politikai elit az egymás rágalmazásán, és sárdobálásán, valamint az agitáción kívül nem képes másra használni kommunikációt. Sikersztoriként állítani be egy mindenki számára nyilvánvaló óriási bukást akkor, amikor emberéletekről van szó hihetetlenül arrogáns lépés. Márpedig most százak életével játszottak a felelősök. S bár utólag könnyű okosnak lenni, úgy vélem egyes embereknek önmérsékletet és alázatot is kellene tanulnia....

Áder János, és a róka fogta csuka

Ismét sikerült a politika ingoványos talajára tévednem, de nem hagyhattam figyelmen kívül Áder János köztársasági elnök tegnap esti kinyilatkoztatását. Ahogy mindig, most is igyekszem megmaradni a kommunikáció, ezúttal szűk mezsgyéin, s nem keveredni a politika sötét erdeibe. Már a beszéd elején az volt az érzésem, hogy túlságosan is magyarázkodó. Nem magyarázó, ahogy annak lennie kellett volna. Inkább magyarázkodó... és sajnos már az elején hitelét vesztett, legalább is számomra.

Válság ide, vagy oda, nőnek a reklámbüdzsék...

Nem csak a PR-szakma érezhette az elmúlt évek folyamatos büdzsénövekedésének jótékony hatását, de ugyanez igaz természetesen a reklámpiacra is. A válság, az egyre kiélezettebb verseny, és annak tudata, hogy  "aki kimard, lemarad", arra ösztökélte a cégeket, hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyenek mind a PR, mind pedig a reklámköltségvetések növelésére. A Kantar Media felmérése szerint 2012-ben nagyjából 140 milliárd dollárt költöttek a tengerentúlon reklámra, ami 3 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti időszak reklámköltését.

Amikor a jegybankelnök az álláshirdetés témája

Az elmúlt pár napban sokat gondolkodtam azon, hogy milyen témával rukkoljak elő. Talán kézenfekvő lett volna a "Bye Alex-szindróma", azonban úgy vélem ott még túl erősek az érzelmek, és a hazai híg popzenei és celebkultúra amúgy is röhejessé teszi magát ez ügyben, nekem nem kell rásegítenem, a kommunikációs aspektusait, és esetleges szociológiai vonásait pedig a későbbiekben is górcső alá vehetem. Míg erre a következtetésre jutottam, gondoltam átfutom az éppen aktuális álláshirdetéseket. Elvégre ki tudja? S lőn! A téma ezúttal a fejvadászok asztalán hevert...