Nemrégiben tartottam egy kis PR-es fejtágítást a kollégáknak, mert sokak fejében még mindig, mint misztikus köd él a mi foglalkozásunk. Hogy jobban megértsék igyekeztem bevonni őket a PR rejtelmeibe, a média világába. Nem kihagyva a metakommunikációs eszközöket sem, hátha segítséget nyújt majd ez bizonyos tárgyalások, vagy éppen a kapcsolatépítés nehéz terepén. Az előadás végén az egyik marketinges kolléga odajött hozzám, és az alábbiakat mondta: "Ez mind szép, és jó, de hogy írod meg a közleményeket? Hogyan éred el, hogy megjelenjenek?" Azt hiszem rátapintott az egyik fontos kérdésre...
Kár, hogy a válasz nem ilyen egyszerű, és nem is teljesen egzakt. Tény, hogy egy-egy jól eltalált közlemény komoly márkaismertség növelő tényező lehet, nem beszélve a szakértői pozícióépítés során, megfelelő időzítéssel elkövetett anyagok építő erejéről. Azonban nem jöhet be mindig, minden. Van PR-es, aki ezt tagadja, hát, legyen igaza...
Sok minden szükséges ahhoz, hogy egy közlemény eljusson a sajtóig, majd a megszűrt információt a média továbbítsa a célcsoport felé. Hogy a célcsoport ezt követően valóban magáévá teszi-e az információt, arra azonban már senkinek semmilyen ráhatása nincs. Nagyjából ezek után már érthető miért nem egyszerű olyan közleményt összerakni, amely átmegy a média szűrőin, s ha némileg változik is közben, jó eséllyel nem veszíti el az átadni kívánt üzeneteket, és lecsapódik a célcsoport olvasók/hallgatók között.
Mindehhez nem csak az üzenetekkel bombázni kívánt vevők/felhasználók szokásait kell ismerni, de a médiát is. Ha ugyanis a kirakós egy eleme hiányzik, nem valószínű, hogy összeáll a kép. A média ismerete azonban nem csak abból áll, hogy tudjuk, ismerjük, hogy a célcsoportunk feltételezhetően mely orgánumokat olvassa, vagy tudjuk, hogy ki az az újságíró, akihez el kell juttatnunk a sajtóközleményt. Úgy vélem az sem árt, ha PR-es csapat egy (de inkább több) tagja dolgozott már újságnál. Hovatovább lehúzott pár évet valamely vezető lapnál, online magazinnál.
Nem az úri huncutság kérdésköre ez. Nem azért állítom ezt, mert jómagam is újságíró voltam elég sokáig. Hanem a gondolkodásmód miatt. Vajon adott közleményt, vagy az abban szereplő információkat, mint újságíró betenném a lapba, merném ajánlani a szerkesztőnek egy értekezleten? Tegyük fel ezt a kérdést minden alkalommal, amikor közleményt írunk. A választ akkor tudjuk megadni nagy biztonsággal, ha ültünk már a másik oldalon is...
Ugyanakkor szükséges az objektív látásmód is abban az értelemben, hogy a leírtak közé úgy tudjuk becsempészni a saját üzeneteinket, hogy azokat ne nyomja el feltétlenül a "megfelelni vágyás". Kényes egyensúly ez, amelynek eléréséhez egy heterogén csapatra van szükség. Olyan csapatra, amely megfelelően tudja kezelni is ezeket a különbözőségeket, és inkább kiegyenlítik egymás gyengéit.
De visszatérve az eredeti témához... Az újságírót általában egyetlen dolog érdekel, ez pedig a hírérték. Ez így kimondva, nem is tűnik vészesnek, hiszen ha mondjuk a vállalatunk képes megduplázni az árbevételét ezekben a vészterhes időkben, az mindenképpen érdekes lehet egy gazdasági újságíró számára. A kérdés csak az, hogy ez a Megbízható Mosoda Kft. vagy éppen valamely Top100-as társaság. Mert nem mindegy. Ami ugyanis a saját vezetőinknek fontos és érdekes, még nem biztos, hogy az újságolvasónak is az.
Tegyük fel, megvan a témánk. A PR-csapat egyöntetűen úgy dönt, hogy megfelelőek az üzenetek, az említett egyensúly megvan. Hogyan tovább? Szükség lenne belőle egy patent sajtóközleményre. Nos ez a második front, ahol elvéreznek a PR-esek. De erről majd a hét második felében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése