Elsősorban a határon túli anyavállalattal rendelkező társaságok egyik legnagyobb problémája a "hogyan vessük meg a lábunkat" hírnév oldalról. Az eggyel korábbi posztomban már feszegettem reputációs kérdéseket, most, kissé mélyebben beleásva magam a Reputation Institute elemzésébe, újabb morzsák kerültek a felszínre, a fentiek kapcsán. A felmérések szerint ugyanis a mamutcégek forgalma ma már döntő többségében a külhoni piacairól származik, a termékekkel ellentétben hírnevüket és a bizalmat azonban már nehezebb exportálni.
Az RI felmérése szerint a konglomerátumok forgalmának legalább 60 százaléka származik a határon túli piacaikról, miközben az intézet kutatásai szerint a (reputációt tekintve) Top100 társaság 5-22 százalékkal alacsonyabb hírnévvel bír külhoni piacain, mint otthon. Ráadásul a a leendő ügyfelek ajánlási hajlandósága 6-41 százalékkal alacsonyabb, mint a társaság saját piacán. A legszomorúbb azonban, hogy még top cégek sem tudták beazonosítani, vagy ha igen, akkor egyelőre nem kezdték meg a leányvállalataik országaiban a reputációs problémák kidolgozását.
Pedig, ahogy ez a fentiekből kitűnik, a külhoni piacok igencsak fontosak a cégek számára, főként, ha a jelenlegi, gazdasági körülményeket nézzük.
A saját tapasztalataim szerint (is) az egyik legkomolyabb probléma a hírnév erősítése esetében, hogy a külföldi vezetők igyekeznek a saját tapasztalataikat, és hagyományaikat ráerőltetni a másik ország PR-eseire. Miközben egyes országok között akkorák a kulturális különbségek, mint a Mariana-árok. Félreértés ne essék, még Nyugat-Európán belül sem feltétlenül működnek azok a kommunikációs eszközök, amelyeket az adott ország hagyományai megkövetelnek. Ennél általában csak nagyobb a különbség Nyugat- és Kelet-Európa között.
Pedig, ha vennék a fáradságot az anyavállalatnál, és mondjuk lekérnének egy statisztikát az adott ország médiafogyasztási statisztikáiról, már ezzel is beljebb lennének egy lépéssel. Igaz, ezzel még nem tudtak meg túl sokat az adott ország újságírói szokásairól, de úgy vélem, ezt már inkább egy ottani ügynökségre, vagy egy komoly tapasztalattal rendelkező PR-esre lenne érdemes bízni.
Utóbbiakkal azonban ugyancsak csínján kell bánni, ugyanis gyakran esnek a cégekhez hasonló hibákba az ügynökségek is. Csak a másik oldalról. Látnak valamilyen trendszerű folyamatot mondjuk a tengerentúlon, és azt azonnal implementálni szeretnék az itteni piacra. Általában sikertelenül. Ahogy ugyanis a cég által külföldről hozott, ott jól működő, reputációt növelő folyamatok nem működnek egy másik országban, igaz lehet mindez a média és PR-folyamatokra is.
A legfontosabb, hogy a reputáció építését már meg kell kezdeni a terjeszkedési folyamatban. Az üzleti tervezés része kell legyen egy olyan strukturális folyamat, amely segítheti a társaság reputációját egy új környezetben. Meg kell határozni már jó előre azokat a csoportokat, amelyekhez szólni akarunk, és ki kell találnunk a számukra megfelelő üzeneteket. Végezetül össze kell hangolni a különböző részlegek munkáját, mindegyiknek hozzá kell járulnia a PR-en keresztül a társaság reputációjának növeléséhez.
De a legfontosabb, hogy a saját pályánkat mi ismerjük a legjobban, legyen az műfüves, vagy vakondtúrásokkal teli... Egyszóval a címben felvetett kérdésre a válasz: nem, nem nehezebb. Ha hagyják a megfelelő szakértőket megfelelően dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése