Az ember, miután sokat tanult, gyakorolt, egyre inkább azt érzi, hogy valaminek a szakértője lett. Szakértőnek lenni jó, magunkat annak feltüntetni pedig még jobb. Jól kommunikálható, jól eladható, és ha a másik fél ne adj' Isten "nem szakértő", akkor bizony nyert ügyünk van. A közösségi média pedig zsákszám termeli a gurukat, nindzsákat, mesterek, szakértőket, és persze a címben említett lotyókat is.
Az AdAge egy friss írása szerint amíg néhány évvel ezelőtt alig 19 ezren tüntették fel magukat szakértőként a Twitter biojukban, addig ma már 180 ezernél is többen vannak, akik az átlagnál sokkal hozzáértőbben, kifinomultabban Twittereznek, mint mások (hogy ez pontosan mit is jelent, ez is megérne egy misét). (És akad köztük 174 "Twitter-lotyó" is, amelynek a jelentését a cikk írójának sem sikerült megfejtenie.)
Hogy miért is jó "szakértőnek" lenni? Pont azért, amiért jó egy egyközösség részének lenni, pontosabban, egy közönség megmondóemberének, vezetőjének lenni. Az ember, tudjuk, alapvetően társas lény, jól érzi magát a fajtája között, de még jobban, ha elismerik, amit csinál. Manapság az internet világában pedig egyszerűbb Twitter-gurunak lenni, mint hajóácsnak. Utóbbit sokáig kell ugyanis tanulni.
Kommunikációs szempontból pedig kitűnően eladható portéka a szakértőség, hiszen amennyire egyszerűnek tűnhet a hozzá nem értők szemében "barangolni, szörfölni, vagy éppen bejegyzéseket írogatni" közösségi oldalakra, blogra, vagy éppen a Twiterre, nem is biztos, hogy annyira egyszerű jól csinálni. Az IT-szakterület egyre bővül, a HR-esek pedig néha csak kapkodják a fejüket, amikor oldalletöltésről, egyedi látogatószámról, keresőoptimalizálásról, stb., van szó. Így, ha nem visszük túlzásba, és persze be tudjuk bizonyítani, hogy valóban egy-egy terület szakértői vagyunk, akkor komoly hasznot hozhat a jövőben egy állásinterjún.
A lényeg itt is a mértékletesség. Ne legyél okosabb, mint amennyire vagy, különben hamar kiosztják a címben adott jelzőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése