Kicsit olyan, mint a 42. Nem a válasszal van a baj, hanem a kérdéssel. Viszont az sem mindegy, hogy kinek tesszük fel a kérdést. Ha egy reklámosnak, akkor értelemszerűen azonnal rávágja: reklám. Ha egy PR-esnek, akkor pedig az ellenkezője. Nekem is feltették a kérdést, de jó PR-esként azt mondom: nem ez a kérdés. Jó magyar szokás szerint ne a gombhoz varrjuk a kabátot, hanem most tegyük végre fordítva.
Persze a pipázó öregurak, akik pályájuk csúcsán, szakmai könyvek hátoldalán pöfékelnek vígan, azonnal rávágják, hogy ez nem is lehet kérdés: a PR olcsóbb, hatékonyabb, jobban átmegy a média szűrőjén, és jobban megtapad. Szemben velük a sálas, neo-hipszternek álcázott, tornacipős kutyasétáltatók a reklámra esküsznek, hiszen Coca-Cola, meg mém, és amúgy is, mindenki tudja mi az a "gerápáááá"...
Egyetlen dolgot nem értek csupán. Ha ezek az emberek ennyire okosak (mert lássuk be, azok), miért nem kérdeznek? Miért nem próbálnak a dolgok mélyére ásni, és legfőképpen miért gondolják mindig azt (tisztelet persze a kivételnek), hogy Náluk, és csak Náluk lehet a Bölcsek Köve.
Miért kell megbeszéléseken, vagy több körös e-mailezéseken keresztül azt taglalni, hogy kinek van igaza (igaza van-e egyáltalán valakinek?), vagy csak mondjam én, mert az én hangom mélyebb? Miért van az, ha valami mégsem a tervek szerint alakul, akkor mindenki más a hibás, de ők nem?
Nem az a probléma, hogy egy PR- vagy egy reklámügynökség nem ért hozzá, szép is lenne, hiszen ez a dolga. Naná, hogy ért! Hanem az, hogy ettől függetlenül "másnak" nem lehet igaza. Gyakran olyan dogmatikusan követik a jól bevált utakat és hagyományos eljárásokat, hogy elfeledkeznek arról: mindig, minden változik.
Talán kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de nem véletlenül. Az elmúlt időszakban több szakmai oldalon is nyilatkoztak szakértő és hozzáértő emberek arról, hogy a legjobb PR az, amikor "reklámozunk", és fordítva. Valahogy azt érzem, hogy a hagyományos PR (azaz, amikor valóban "közel hozzuk" az emberekhez a portékát) ma már csak a gondolatokban él. Az internet rohamos térnyerésével, és ezzel együtt a global village zsugorodásával ma már minden a másodperc tört része alatt ér el hozzánk.
A fentiekből pedig két (három) dolog következhet:
vagy az, hogy az ember még jobban megpróbálja megszűrni az információt, még hitelesebb, mások által még inkább elfogadott forrásokból "táplálkozik"
vagy az, hogy egyszerűen elfordul a médiától, a reklámoktól és mindentől
(ehhez jön még harmadrészt az a tényező, hogy ha kérdeznénk, kiderülne: minden relatív, egyik dolog sem jobb, rosszabb, mint a másik, csak vannak helyzetek, amikor egyik, míg máskor a másikra van szükség)
Na és ehhez kell egy jó szakember. Aki meg tudja mondani, hogy bizonyos helyzetekben melyiknek van létjogosultsága. Igyekszem jó szakemberré válni, és ha választani lehetne, akkor az elsőt választanám. Csak nem rajtam múlik. Pontosabban nem csak rajtam.
Talán túl sok is a megmondóember(?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése