A PR-es gyakorlatilag sok esetben információkufár (is). Ad, vesz, cserél, behelyettesít, úgy alakítja a megfelelő információkból összeálló mondatokat, hogy azok a végeredményt tekintve valóban a munkájának megfelelő eredményt mutassanak: építse a vállalat, a vezetőség, vagy éppen a termék hitelességét, a márkát, stb. Információ nélkül azonban "halott ember", (nem feltétlenül csak) a munkáját tekintve.
Éppen ezért érdekes az a sajnálatos tendencia, amely a magyar vállalatvezetők körében dívik (s bár ilyen irányú közvetlen tapasztalataim nincsenek, de gyanítom Kelet-Európában általában hasonló a helyzet), miszerint az információt vagy megtartják maguknak, vagy a szűken vett holdudvarban tartják. Amennyiben proaktív, azaz olyan kommunikációról lenne szó ezen információval kapcsolatban, amely, ha napvilágra kerül nem árt a vállalatnak, nincs nagy baj. Hiszen legfeljebb a PR-es néhány extra órát tölt benn a munkahelyén, s legfeljebb maga próbálja építeni a márkát, ahelyett, hogy a vezetés ellátná megfelelő információval.
A baj igazán ott kezdődik, ha ez egy olyan információ, amely negatív a vállalatra, a márkára nézve. Ez esetben óriási károkat okozhat a saját cégének a menedzsment azzal, hogy visszatartja a "kínosnak" ítélt információt, ahelyett, hogy rábízná a PR-esre. Általában az sem segít sokat az ilyen helyzeteket, ha a PR-es a nulladik percben, azaz a sztori kirobbanásakor kapja meg az információkat, esetleg némi plusz töltettel. A hírek olvasói ugyanis általában annak hisznek jobban, aki először beszél. Ezt a pozíciót később megdönteni pedig csak bombabiztos érvekkel, és retorikával lehet, és legfőképpen nagyon lassan.
Az ilyen hozzáállást azonban nehéz megváltoztatni a vállalatvezetők fejében, elsősorban a régi iskoláknak köszönhetően, amelyek az információ megtartásáról szóltak. Azonban nincs ez mindenhol így. Az amerikai USC Annenberg kommunikációs és újságíró egyetem nemrégiben tette közzé legfrissebb GAP (generally accepted practices) felmérését, amelyben vállalatvezetőket is megkérdeztek a PR-esek helyzetével kapcsolatban.
E szerint a vállalatvezetők 60 százaléka erősen egyetértett azzal az állítással, miszerint "a PR- vagy kommunikációs osztály tagjait (vezetőjét) meg kell hívni szenior szintű stratégiai megbeszélésekre" is. S csupán alig 10 százalékuk nyilatkozott ennek az ellenkezőjéről.
Úgy vélem, a tengerentúlon azért csak sejtenek valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése