Ismét a politikai lőtér kerítése mellé állok, s igyekszem tárgyilagos maradni, miközben arra is figyelek, hogy ne találjon el egy lövedék sem, de nem mehetek el megjegyzés nélkül Bajnai Gordon, és az Együtt 2014 évértékelése mellett. Sőt néhány gondolat erejéig visszacitálnám az októberi beszédet is, nem csak tartalmi, hanem inkább vokális oldalról. Valamint megvizsgálnék néhány körülményt, és érdekességeket is, amelyeket leszűrtem, megnézve a mostani beszéd körülményeit.
Az első fontos dolog ami feltűnt, az továbbra is a reménykeltés. A remény szó legalább két tucat alkalommal fordult elő a beszédben, és a reménytelenség is felbukkant néhányszor. De vajon az embereknek tényleg erre van szüksége? Alapvetően igen, persze, de úgy értem, ha az Együtt 2014, önmagát a reménynek tünteti fel, akkor ugyanezt hangoztatni a beszédben nem inkább önigazolás? Fordítsuk le ezt a PR-re: ha a reményt felkérik, hogy jöjjön el és oldjon meg valamit, akkor biztosan nem azt tanácsolom nekik, hogy arról beszéljenek, hogy Ő micsoda. Hanem arról, hogy mit tesz majd, konkrétan.
Elvégre, és innentől tényleg "csak" PR: mennyire lehet valaki hiteles, ha csupán azt hangoztatja, hogy rá szükség van, de azt nem mondja meg, hogy miért (ok, hogy elkergesse a másikat, de valljuk be, ez ebben az esetben nem indok)?
Érdekes fordulat, a "se nem jobb, se nem bal" retorikája, amelyhez nagymértékben kapcsolódik a "csak együtt" szlogen is. A tanultabb szavazóréteg véleményem szerint tisztában van azzal, hogy egyik vagy másik politikai csoportosulás mit tett eddig, ahogyan arról is van fogalma, hogy egyes lépéseivel mit tesz. Sőt, megkockáztatom, nem is feltétlenül hűek (legalább is nagyobb részük) az adott politikai platformhoz. Így összességében őket biztosan nem érdekli, hogy jobb vagy bal, netán közép. Ezzel együtt a kevésbé tanult réteget pedig inkább összezavarhatja ez. Ők "csupán" szeretnének dolgozni, és boldogulni, s nem azzal foglalkozni, hogy ez most milyen szárny is tulajdonképpen. (Arról nem is beszélve, hogy a magyar politikai életben az általánostól jócskán eltérő magyarázata van a különböző irányoknak.)
Néhány szóban a vokalitásról. Ahogy októberben, úgy most sem éreztem azt a hangot, amelyre szerintem szüksége lenne azoknak akik éppen váltani akarnak. Sőt, összességében a teljes beszédre nézve nem érzem azt az átütőerőt, amely egy kormányváltáshoz szükséges és elengedhetetlen lenne. Kicsit olyan ez, mint amikor az első bálozót kerülgetik... A bemutatkozás már megvolt, most már oda is kellene tenni magunkat, különben a kutya sem hiszi el rólunk, hogy mi vagyunk a bálkirályok, és lábunkban a boogie. Vannak szituációk, ahol a halk szavak nem éppen célravezetőek, és úgy gondolom itt többszörösen ez a helyzet.
A magyar elfáradt, kilóg a nyelve, elege van a politikából, értem én, hogy nem szeretnénk még bele is ordítania fülébe, de nem fog feltápászkodni a földről, pusztán azért, mert valaki halkan suttog. (Tudom, hogy ez a mostani országértékelés nem ugyanarról szólt, mint az októberi fellépés, de igencsak megbosszulhatja magát a kihagyott helyzet. Márpedig egy ilyen eseményen ott van a média is, és amit az ember lát, hall a tévén keresztül, azt elhiszi. S most mit gondolhat? Halk szavú emberek egymás közt suttognak? Nem lesznek elég erősek a váltáshoz...)
Még egy érdekes gondolat: a beszéd szerint Bajnai nem hajlandó úgy politizálni, hogy néhány hangzatos ígéretet előad. Ő a "tényekben és a szakértelemben" hisz. Az a baj, hogy ez így a 22-es csapdája. Ha nem mondunk semmit, nem hiszi el a hallgatóság, hogy értek is hozzá. Mondani viszont nem szeretném, nehogy abba a hibába essek, hogy rosszat mondok. Egyszer fel kell adni valamelyik állást, különben hiteltelen marad az egész. És elnézve az időt, az a lassan, inkább előbb kellene legyen...
Összességében persze nem ismerem, nem ismerhetem az Együtt 2014 programját, a fontosabb mérföldköveit, de egy dologban biztos vagyok, ahhoz, hogy 2014-ben Ők is ott álljanak ehhez több kell. Sokkal több. Jobb PR és jobb beszédek, és hangosabb beszédek. Mert az emberek erre kapják fel a fejüket.
Update: Megnéztem az Index videóját az eseményről. Teljesen jogosan merül fel a kérdés: hol vannak a fiatalok? Érdekes, hogy reményről van szó, amely leginkább őket érintené, és még sincsenek ott. Vajon miért? Szerintem a fentiekben ott van a válasz...
Update2: Kedves Bajnai úr, ha egy forgatócsoport (és tekintsünk el attól, hogy ez milyen médium) kérdez valamit, akkor arra válaszoljon, ez is a show része, és ne térjen ki a válasz előlő, mert azt a média könyörtelenül megbosszulja, még akkor is, ha két perccel később leáll velük beszélgetni. Ez a média hatalma, és ezt felejtik el a politikusok gyakorta. Pedig nem kellene, ugyanis lehet, az ilyen reakciók miatt megy el a bizonytalanok kedve ismét az egésztől....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése