Alapvető emberi jellemvonással kezdeném. Kíváncsiság. Ha valami nem érdekel kerek e világon, akkor sajnos azt kell mondjam, nem Neked való a PR szakma (vagy éppen az újságírás). Itt ugyanis minden van. Ahogy az egykori főszerkesztőm mondta mindig: "sz*rtól a repülőig minden". És ez tényleg így van. Ha kell tanácsot kell adnod az ingatlanos cégnek azzal kapcsolatban, hogy a vidéki ingatlanok, vagy éppen a fővárosiak a nyerők, és egyébként is, van most divatszín? Másnap pedig beáll a sorba a kedves tőzsdés ügyfeled, aki nagy nehezen csak annyit mond: "fagyasztott narancslé". S, ha ennyi után sem tudod legalább azt kinyögni, hogy Florida, akkor bizony nagy baj van.
Kis túlzással. Ugyanis a kíváncsiságot még egy dolognak kell követnie. Mindig kérdezz. Az 5W+1H módszert alkalmazza a média is, mi pedig nekik írunk. Így, amikor megírunk egy sajtóközleményt, akkor legalább ezeknek a követelményeknek igyekezzünk megfelelni. Ahhoz, hogy jó anyag készüljön, mindig tegyük fel a szükséges kérdéseket. Ott vannak a válaszok az ügyfélnél általában, csak nem minden esetben akarja/áll szándékában kiadni azt. Meg kell Vele értetni, hogy szükség van azokra az adatokra. De kérdéseket azonban néha önmagunk számára is fel kell tenni. Valóban erre van szükség? Valóban így, ebben a formában kell ezt, vagy azt a feladatot elvégezni? Ezt a befejezést szánom a közleménynek, valóban jók ezek az adatok?
Mindig legyünk tisztában a céllal, az elérhető eredménnyel, az eszközökkel. Ha úgy érezzük, ez az, amire szüksége van az ügyfélnek, akkor viszont ne habozzunk, legyünk állhatatosak. Biztos van nálunk jobb újságíró, jobb tanácsadó, jobb ügyfél, sőt még jobb PR-es is, viszont az összes információ nálunk összpontosul. Mi vagyunk egy ilyen esetben a nexus. Ne felejtsük el, átnéztük, átgondoltuk, átrágtuk oda-vissza többször az adott témát. Ha úgy érezzük, hogy ennél jobb már nem lehet (mindig lehet persze), akkor zöld lámpa, és hajrá.
Olvass. Sokat. Mindig. Nem elég, ha bújod a híreket. Fontos az persze, hogyne lenne az a szakmánkban, de szükséges a kitekintés is. A szépirodalom, vagy éppen a ponyva. Miért? Ha úgy tudsz kezdeni egy közleményt, hogy a gazdasági válság miatt XY szerint erre vagy arra lenne szükség, stb, az egy dolog. De ha úgy írod, hogy "Napóleon jól gondolta: legjobb védekezés a támadás, ezért...", az mindjárt jobban fest. Fontos, hogy ne csak egyféleképpen tudj gondolkodni. Már csak azért sem, mert minden ügyfél más. Ehhez pedig az olvasás az egyik kulcs. (Azt pedig egyetlen kreatív szakember sem szereti hallani, hogy "jaj, hát éppen nincs időm, ezért nem olvasok". Legyen. Ha másképpen nem, hát ott fürdőkád.)
Ahogy sokat kell írni. Nem baj, sőt! Ha PR-es létedre grafomán vagy. Minél többet írsz, annál inkább bevésődnek a jól használható szófordulatok, a megfelelő mondatok. Egy dologra azonban érdemes figyelni: legyen tartalma is a mondanivalónak. Gyakran kerül szóba a PR-rel kapcsolatban a "bullshit" kifejezés. Sajnos nem alaptalanul. Roppant kínos, amikor egy tanácsadó, hiába van felkészülve, hiába jó a szakmájában, nem tudja visszaadni mondjuk írásban a gondolatokat. Általában abból lesz a lavina... Ha más nem, hát írjunk blogot... csak gyakoroljunk, gyakoroljunk, gyakoroljunk. Mert arra is szükség van.
Nem árt, ha folyamatosan képezzük magunkat. Tanulni, tanulni, tanulni. Ha a PR-es éppen ráér, akkor igyekezzen felmérni, milyen új folyamatok zajlanak a globális PR-világban. Melyek a legújabb trendek, amelyeket érdemes lehet megvalósítani. Készítsünk statisztikákat, riportokat (akár azon felül is, amit megkövetel a cég), pusztán azért, hátha kisül belőle bármilyen, későbbiekben hasznosítható dolog.
De a legfontosabb szerintem, hogy mindig nyitott szemmel járjunk. E nélkül ugyanis semmire sem megyünk. A legjobb ötletek, a legkreatívabb sajtóközlemények olyan ötletekből fakadnak főként, amiket az "utcán láttunk meg". Kicsit, mint az újságírásban. Az utca a témán hever.. vagy valami ilyesmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése